2018. április 3., kedd

Szünet is volt - Húsvét is volt...

Így utólag mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! 
Húú ez a szünet, ez az ünnep most úgy elrobogott felettünk, hogy mire észbe kaptunk volna el is múlt. 
Pedig a fiúk hosszabban tavaszi szüneteltek, mint az átlag diák,  mert az egész nagy hetet megkapták. Minden évben így van, mégis olyan rövidnek tűnt...

Biztosan közrejátszik az is, hogy szinte minden nap volt valami.
A cégnél munkamunkamunka... itthon meg ha visszagondolok az elmúlt két hétre, nem tudom eldönteni, hogy vígjáték vagy horrorsztori szereplője voltam. De ezt inkább nem fejtem ki...

Kedden Zozi nem kis fába vágta a fejszét, ismét egy országos versenyen vett részt., Kányádi Sándor  szavalóversenyen indult.
Bár dobogós most sem lett, de nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá. 
Sokat készült, jól is mondta a verset (ezerszer jobban, mint amikor felvettük)
Egyszóval sok munkája van benne.
Most (úgy tudom legalábbis)  kicsit szüneteltetjük a versenyeket. Sok volt a két hangverseny,  iskolai tanulmányi versenyek,  két szavalóverseny.  Az év végi eredményre kell most gyúrni. Nem mintha félteném, de jobb ha oda koncentrál. 

A szünetben olvastak, meg olvastak, meg olvastak. Nem sok gond volt velük.  Kivételesen ha csend volt, az nem a rosszaság miatt volt, hanem mert bekuckóztak. Süti, ropi, könyv. Nem voltak nagy igények.

A húsvét is huss elrepült.  Vasárnap voltunk Zoli családjánál. Hétfőn meg csak itt helyben a Mamit és Mamát locsolták meg a fiúk.  Ja és megint készült a szokásos húsvéti családi kép 
Ééés... gyakorlatilag ennyi...

2018. március 26., hétfő

Pancsi

Régóta, már december vége óta készültünk rá,  hogy fürdőbe menjünk. Aztán mindig közbejött valami.  Hol egy betegség, vagy egy betegség,  vagy esetleg egy betegség...  na de most, mindenki szinte majdnem jól volt. Zozi fújkálta a hét elején az orrát, de azt a gyógymódot alkalmaztam, hogy akkor nem megyünk most sem sehova, így inkább meggyógyult.  De tényleg  🙂
Végülis én lettem csak náthás, de nem volt olyan nagyon vészes.

Szóval szombaton reggel bár nem esett jól a hajnali ébresztő,  de aránylag gyorsan sikerült összetrombitálni a bandát és útnak indultunk. Agárd volt az úticél.  Azthiszem szerencsénk volt,  kevesen voltak nagyon a fürdőben, így sem a parkolással, sem a helykereséssel nem voltak gondjaink. Gyakorlatilag a program kimerült a következőből: családi medence, gyógyvíz, játszóház,  pár perc pihi, családi medence,  gyógyvíz, játszóház.
Annyira kevesen voltak,  hogy a fiúkat simán minden félelem nélkül bele lehetett engedni a családi medencébe. Ki is használták, konkrétan úgy szétáztak, mint egy vizihulla...
A nap édes sztorija egy kb hasonló korú kislány volt, aki szerintem nem tudta eldönteni melyik fiú tetszik jobban neki. Hol Zozinak, hol Marcinak tette-vette magát. Nagyon aranyosak voltak. A fiúk persze elővették a vagány vagyok stílust  és mindketten hódítani kezdtek. Hallani nem lehetett semmit, de a testbeszéd nagyon árulkodó volt.
Aztán persze annyira nem volt fontos, mert még a nevét sem kérdezték meg 🙂

Hazaindulás előtt próbáltam lőni pár képet, de a fiúk vagy a víz alatt voltak vagy nekem háttal... 
Na de néhány kép egész jó lett 🙂

2018. március 22., csütörtök

Marci nyílt órája

Hétfő délután fedeztem fel,  hogy Marciék osztályánál egy papírlap van kifüggesztve  miszerint szerdán reggel nyílt órát tartanak, várják a szülőket.

Kedden klasszul ki is ment a fejemből, hogy szóljak bent, hogy később megyek...
Így kedd este telefonáltam, hogy mi a helyzet. 

Még ezután sem mertem mondani Marcinak csak a suliban tudatosult benne, hogy maradok én is. Jaj de örült 🙂

Szerintem minden gyerekhez ment vagy 2-3 felnőtt,  de az tuti  hogy többen voltunk, mint a gyerekek. 

Roppant intenzív óra volt. Rengeteg feladatot megoldottak. Ügyesen ráadásul. Sok volt a mozgás, nem tudtak eltunyulni óra közben a lurkók. Marcival nagyon meg voltam elégedve,  sokat jelentkezett. Párszor fel is szólította  E.néni. Jól válaszolt. Bár mögötte ültem, de lehetett látni, hogy gyorsan és hibátlanul dolgozott. Nagyon tetszett.

Gyorsan elrepült az az egy óra. Jó lett volna még maradni. Ezt szerintem Marci is így gondolta, mert kicsit el is pityeredett amikor vége lett az órának és készülődni kezdtünk.

Lőttem néhány Marci-háta fotót...

2018. március 18., vasárnap

Rövid, de tartalmas hét

Konkrétan örülök,  hogy csak három napos munkahét volt,  mert roppant fárasztónak sikeredett.

Nem csak nekem, hanem a fiúknak is.
Még az ezt megelőző héten  kezdődött  az iskolában az "Aranyhét". Vagyis tanulmányi versenyek minden tárgyból.  Marcit matekból  olvasásból és környezetből neveztük, de sajnos egyik tárgyból sem lett az első három között.  Nem baj, kipróbálta magát. Túlságosan nem vette zokon, de megjegyezte, hogy nem kapott oklevelet.
Zozi mint utólag kiderült, minden létező és nevezhető tantárgyból indult... A szavalóversenyen második helyezést ért el. Ügyes volt nagyon. Bár ő az elsőért hajtott, mert szeretett volna a városi versenyre menni...

Szerdán pedig a zeneiskolában volt a Városi hangszerszóló. Nem volt túl sok ideje felkészülni, mert csak pár nappal előtte tudtuk meg, hogy Zozit is benevezték. Ott is ezüstöt kapott.
Ügyes volt nagyon,  szépen végigjátszotta gitáron is és citerán is a darabokat. Kétszer volt egy-egy mellépengetése, de ügyesen korrigált. 

Hétvégén pedig két nap is buliztunk. Most tartottuk a januári Marci és Ágnes napot, februári Zsuzsanna szülinapot és a márciusi nemzetközi Zoltán napot. 


2018. március 13., kedd

Mai mosoly

Zozi:
-Mi a főnév? Főnév a ki, mi, kik, mik kérdésre a válasz. 

-Mi a köznév? A köznév valami köznek a neve.

Marci:
-A harkály a fákon kopogtat. Kipp-kopp, kipp-kopp van ott valaki?

2018. február 26., hétfő

Vírusok és bacik tűnjetek már el!

Igen, megint...

Szombaton délután lett kis hőemelkedése Marcinak. Fájt a feje nagyon. Kapott gyógyszert amit ki is hányt.
Aztán semmi. Vasárnap némi hőemelkedés. Aztán semmi. Éjjel már lázas volt. Hétfőn reggel semmi.
Megbeszéltük, pihen egy napot. Hát több lesz az... lehet egy hét is...
Vírusos torokgyuszis lett.

Ma délután csúcsokat döntött a láza... 39,7... a legtutibb most a hűtőfürdő. Élvezi is meg jót is tesz.  Estére megint láztalan volt és nagyon éhes 🙂  lecsúszott egy tányér húsleves és némi sajt.
Nyugis éjszakát...

2018. február 19., hétfő

Vízesés a panelban...

Találó címet találtam... és az benne a pláne, hogy nincs benne túlzás.
Jaaa, és ráadásul szennyvízesés....
Ja, hogy ilyenünk volt már?  Naná. Az élet egy naaagy körforgás. (Hogy b....+ és akkor még nagyon szégyenlős kislányként fejeztem ki magam.)

Mert van aki házat vesz... Van aki lakást bővít... Mi? Ugyanmár mi csak azt a 1 négyzetméteres wc-t javítgatjuk évek óta...
Na mitől sikerült ennyire kibuknom?
Múlt hétfőn.  Pont egy hete arra értünk haza,  hogy folyik a víz a wc hátsó falán végig. 

Igen jól emlékeztek nincs egy éve, hogy hipiszupira megcsináltuk (úgy kb harmadszorra)  új hátsó fal, csempe miegymás. 

Ééés bontani kellett.  A szennyvíz levezető cső a két emelet közt megadta magát.  Amit a fejünk fölött vizet használtak fürdés, mosás, wc használat céljából azt mi megkaptuk.  Finom ugye? És ez kb 5- fél 6 körül.  Szerintetek a kb 7-8 felhívott szerelő közül hányan jöttek segíteni? Azthiszem kitaláltátok... SENKI.
Egyedül az unokaöcsém,  aki frissen végzett szakember. Gyorsan megcsinálta ideiglenesen, majd kedd reggel visszajött fixre csinálni. Most szárad a fal. Holnapután jön a kárszakértő. Remélem legalább az anyagárat fedezi amit megállapít...

Tehát falazunk, javítunk festünk 1 négyzetméteren... sokadszorra...

2018. február 15., csütörtök

Kutyaharapást szőrivel?

Így mondja a közmondás...

Na szóval a múlt péntek este  még tartott némi izgalmat.
Ugyanis amíg mi farsangoltunk a fiúkkal Zsuzsanna fodrászhoz ment. Hazafelé nem a megszokott útvonalon jött haza (mertugyemiértis)...
Az egyik ház előtt volt az utcán egy kutya. Az meg szépen jól megharapta.

Na ebből milyen információ jutott el hozzám? 
Kb fél 7-kor értünk haza a fiúkkal, láttam hívott telefonon.
-Miért kerestél?
-Ja semmi csak fertőtlenítőt kerestem.
-Azt aztán minek?
-Jaaa megharapott egy kutya. (mondta ezt úgy, mintha közölte volna hogy megevett egy szelet kenyeret)
-Milyen kutya,  hol, kié?
-Mondja az utcát hogy hol.
-Voltál dokinál?
-Ááá, csak kicsit harapott meg.
Na nekem itt cseppet elgurult a pirula. Mert veszettségben nem lehet "kicsit" meghalni...
Bakker leendő eü dolgozó...

Úgyhogy cipő, kabát indulás az ÜGYELETRE (bakker megint oda)
Vajon ki lesz? Elhajtanak? Csak nem...
Szerencsére tök normális doki volt,  bár oltóanyag épp nem volt raktáron (no comment) vett fel jegyzőkönyvet  és hétfőn kellett Zsuzsannának a háziorvoshoz mennie. Ott megrendelték az oltóanyagot és kedden megkapta az első szurikat. (amitől úgy félt, hogy bőgött egy sort miatta... aztán meg sem érezte)

2018. február 14., szerda

Ma esti Apa-Fia program

Nemrég Zozi azzal jött haza, hogy lehet vinni fogalmazás órára bélyeggyűjteményt. Hát kapásból azt mondtam, hogy nincs olyanunk. Valamikor gyerekként próbálkoztam vele, de feladtam. Ki tudja hol van az a két album...
Zozi mondta, hogy szívesen gyűjtené. Hát ma szembe jött egy kezdőcsomag 1 album és kb 1000 bélyeg... 
Viszont kiderült, hogy Apácskának valahol a garázsban tárolt cuccok közt van egy szép gyűjteménye.

Na így aztán egymásra találtak. Jó kis esti program 🙂

2018. február 13., kedd

Farsangoltak

Múlt pénteken a suliban farsangoltak a fiúk.  Most kivételesen nagyon gyorsan kitalálták mindketten, hogy milyen jelmezben szeretnének parádézni.

Zozi DarthWader, Marci Rohamosztagos akart lenni. Ez akkor lett volna szuper, ha egyszerre vonulhattak volna fel, de osztályonként volt a bevonulás. Végülis mindegy, mert egy közös kép készült azért róluk.

Jó buli volt. Mi szülők, mármint mi a 4.a osztályos szülők különösen nagy energiát fektettünk a programba, ugyanis mindig a negyedik évfolyam szervezi az alsós farsangot.  Ilyenkor mi viszünk sütiket,  üdítőket,  mi készítjük a szendvicseket, mi szedjük a belépőt, mi áruljuk a tombolát. A büfében árult összeget megkapják a negyedik osztályos gyerekek.  Ennek az az oka, hogy őket májusban erdei iskolába viszik a Mátrába 4 napra és egy kis könnyebbség így a szülőknek befizetni az egyébként igen borsos árat.

Na szóval jó buli volt. Pénteken reggel sütikkel, üdítőkkel, jelmezekkel megpakolva mentünk a suliba. A felvonuláson sajnos nem tudtam ott lenni, mert az fél 3-kor kezdődött, de a buliból láttam kicsit,  sőt a tombola sorsoláson is ott tudtam lenni. Hát mit ne mondjak... a tornateremben az összes alsós osztály,  azoknak szülők (itt még ott kell lennünk, majd a felsősön már nem) szóval tömeg és atyaég mennyi baci... Na de a gyerekek jól érezték magukat. Ez a lényeg.  A tombolasorsoláson megint nem nyertünk semmit... Zozi a vége felé nagyon megszomjazott így lelépett. De gyanítom inkább azért,  hogy ne kelljen úgy ott lenni a végén, hogy semmi ajándék nincs. Eddig minden évben sírva fakadt.  Most inkább elmenekült.  De nyeretlenség esetére volt a saját külön sorsolásom, kaptak egy-egy milkát.
Végülis azthiszem ennyi... majd a péntek estére visszatérek, mert volt később némi izgalom...

A képek egy része FB-s így gondolom nem nagy minőség. 
Ja és szolgálati közlemény előrelátó Anyuknak: a jelmezek eladók... 🙂