2010. március 31., szerda

Izgalmas napok


Hétfőre volt időpontom Pestre a genetikai tanácsadóba. Anyu kísért el. Utazással, címmel, annak megtalálásával semmi gond nem volt. Nem vagyok egy elveszős tipus :) Hanem a parkolással. Hát az valami katasztrófa. Az egy dolog, hogy a kórház környékén nincs szabad parkoló, sőt a kórház saját parkolója is dugig volt. Így körözni kezdtem... Az első kör után találtam is egy roppant szimpatikus helyet. Kocsit benavigáltam, parkolójegyet megvettem, cuccok ki, Zozit kihalásztam az ülésből, minden ok. Épp közben ért oda a mellettem levő autó gazdája, kérdezi sokáig leszünk? Mondtam, bár időpontra megyünk, de nincs kizárva. Erre ő: akkor jobb lesz, ha másik parkoló után nézek és mutatja a 6000 Ft-os büntetés csekkjét. Kb 5 méterrel előttem volt egy várakozni tilos tábla... óó én szőke liba... nem figyeltem... Hát ezért volt szabad hely... Na kocsiba vissza, mégegy kör... Felfedeztem egy parkolóházat nem túl messze, irány oda. Hát az sem volt túl üres, de a -2. szinten sikerült helyet találni. Innen már kapkodni kellett a lábunkat, mert vészesen közeledett az idő, amikorra hívva lettem. De ok, rendben megtaláltam a rendelőt is, millió emberkével a folyosón. Beszedték a beutalókat és nagyon örültem, mert az elsők közt szólítottak. Kár volt, mert csak az adatokat vették fel először mindenkitől, lehetett tovább várakozni. Esetünkben ez 2 és fél óra volt. Zozikám feltalálta magát, bohóckodott. De legalább a környékünkön várakozó kismamik sem unatkoztak. Azt játszotta, hogy úgy csinál, mint aki elszalad, de ha valaki ránézett vagy szólt hozzá, visszarohant kacagva. Meg persze evett, ivott, dumált, játszott a játékokkal amiket vittünk. Nagy nehezen én is sorra kerültem, amit a rendelőben töltöttem az nem volt több 5-6 percnél. Mondták, hogy bár az eredményeim jók, de a korom miatt fel kell ajánlják az amniocentézist. Nos én -természetesen az orvosom tudtával- úgy döntöttem, hogy nem kérem. Rendben, kinyomtatták  a papírt, aláírtam és viszontlátásra. Mennyivel más volt, mint amikor Zozit vártam. Akkor máshol voltam és ott aztán megkaptam, hogy micsoda felelőtlen anya vagyok...  Nagyon gyorsan hazaértünk. Zsuzsi már itthon volt. Vele reggel megbeszéltem, hogy lehet későn jövök, ebédet megtalálja a hűtőben, tanuljon, aztán, ha ott az idő induljon edzésre. Evett is, meg állítólag tanult :)
Tegnap reggel Zsuzsi mielőtt indult a suliba vitte le a szemetet (ez mindig így van, ez az ő dolga) látta, hogy tele a postaládánk. Gyorsan felhozta a leveleket még. Na itt kezdett kezem-lábam remegni... Ajánlott levél a Magzati Diagnosztikai Központtól... Mindenhülyeség  átfutott az agyamon. Amikor levették a második adag vért azt mondták, hogy 3 hét ez is mire megérkezik, majd érdeklődjek. De addig még van majdnem másfél hét...! Szentül meg voltam győződve róla, hogy rossz lett az eredmény, és azért jön levélben a lelet. De szerencsére minden rendben, sőt annyira jó, hogy a Down-szindróma esélye már csak 1:5100.  Küldtek még egy tájékoztatót, hogy van lehetőség az őssejt megörzésre, meg ha én is úgy gondolom, várnak 4D-s ultrahangra.
Végezetül egy kép Zoziról, próbálgatja, hogy belenőtt-e Apa cipőjébe :)) Hát nekem úgy tűnik, még várnia kell kicsit :) A kép sajnos roppant sárga, mert este ilyenek a fények nálunk az előszobában... (kattra ezek is megnőnek )


  

2010. március 25., csütörtök

Blogdíj



Köszönet érte
Szerinek  :)
...és amiket tennem kell érte:
1. Meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptam. 
2. A logót ki kell tennem a blogomra.
3. Ki kell linkelnem azt, akitől kaptam a díjat
4. 7 bloggernek tovább kell adnom a díjat.
5. Be kell őket linkelnem.
6. Üzenetet kell hagynom a blogjukon, hogy tudják díjat kaptak tőlem.

1-2-3. megvolt.
4-5-6 kihagynám, mert akinek adnám annak már van, esetleg akinek mégsincs, annak sok-sok szeretettel átadom.

2010. március 22., hétfő

Hát jó pár dologgal le vagyok maradva...


Akkor először is a névnapozós: A bulizás jól elhúzódott, mert tudvalevő, elég kiterjedt famíliával rendelkezünk. Így a buli a napját megelőző hétvégén kezdődött és az azt követő hétvégén is tartott :)  A napján sem valami szokásos módon ünnepeltünk. Ugyanis Zoli aznapra kapott időpontot kontrollra, így Pesten voltunk. Ott szerencsére mindent rendben találtak. Így bosszúságot csak a várakozás jelentette, ami több órán keresztül tartott, pedig időre mentünk. Az ajándékokat nem részletezem, volt ez is, az is, mindenféle jobbnál jobb dolog kicsinek nagynak egyaránt. Nálunk ez a nap nem csak a fiúk névnapja, mert bár nőnap is van, de Anyu szülinapját is aznap ünnepeljük. Úgy szoktam mondani: emeletes ünnep.
Az elmúlt két hétben volt még dokibácsi látogatás, újabb babakukk, vérvétel, meg minden jóság. Sorban pedig így következtek egymás után:  Megérkezett a kombinált teszt eredménye. 1: 1200 Negatív :)  Zolikával 1:1630 volt.  Mindenesetre ajánlották az Integrált tesztet is. (természetesen ez már fizetős) Kedden levették az AFP-hez a vért, szerdán pedig a teszthez. Most újabb várakozás. Szerdán délután az eddigi összes leletemmel elballagtam a dokibácsihoz, ő is nagyon meg van mindennel elégedve. Csak zárójelben jegyzem meg, ilyen szuper, tankönyvbe illő vérképet soha az életben nem produkáltam, kivéve amikor Zozival voltam várandós. Szóval, megbeszéltük a következő ultrahang időpontját április elsejére :) Másnap jegyzetfüzetet magam mellé gyűjtve vad telefonálásba kezdtem, hívtam a genetikai rendelést időpontot egyeztetni, kaptam is márc 29-re. Szuper, kell friss ultrahang lelet és beutaló. Újabb telefon a dokinak, hogy hozzuk előre az uh-ot, így csütörtökön sikerült azt is megejteni. Hihetetlenül jó fej volt (már ha illik ilyet mondani egy deresedő halántékú nagytudású dokibácsira) alig értünk be a kórházba, máris mehettünk be az uh-ra. Kértük, hogy vegyük dvd-re, természetesen az is sikerült :) ...és amiket megtudtunk: Kismaszat, köszöni szépen jól van, láttunk szebbnél szebb piruetteket, megmérni alig lehetett mert úgy fickándozott. ...ááá itt a feje, hopp ez már a feneke... A másodperc töredéke alatt képes megfordulni. Tökéletes méretekkel rendelkezik, van keze lába, vannak ujjai... ééééés, na mije van neki??? Fütyije :))))) mégegy pasi :)))))))))  titokban ebben reménykedtem ám... Így utólag bevallotta Apácska, hogy ő is. Reggel még felhős volt az ég, de mire végeztünk a nap is kisütött :) Így aztán feldobódva mentünk haza. Persze a lényeg, hogy minden rendben és jól van a legkisebb. Az uh közben Zolikám hihetetlenül édes volt, végig magyarázott a monitornak. Jó lenne tudni, hogy érti, tudja hogy ott a tesót látta. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy fogja ő ezt a tesó dolgot megélni. Mostanában nagyon változóan, szerintem hangulatától is függ. Van amikor simogatja a pocakom, van amikor teljes a tagadás. A múltkor felhúzta a pólómat, megsimogatta  a pocim és mondja: cici, mondom, nem ez egy pocak, ott lakik a kistesó. Rázza a fejét: cicííííí  :)  Az biztos, hogy Zsuzsi örül neki, várja már nagyon, hogy érezhetően mocorogjon. Hát még én sem érzem, pedig a nagykönyv szerint illene... Na majd. Zozit a 19. héten kezdtem érezni.
Na mi is volt még....? Volt Zoli horgászni, hozott egy rakás halat. kárászokat, keszegeket, pontyot. Az utóbbi kifilézve fagyoskodva várja, hogy legyen még mellé másik is, és halászlé készül belőle. azt aprókat pedig aznap este paprikás lisztben megsütöttük és felfaltuk. Mmmmm már annyira vártam. Nagyon szeretjük. Zolikám is evett belőle, nem is akárhogy :) alig tudta kivárni, hogy szálkamentesítsem... :) Zsuzsi is befalt párat.
Most szombaton pedig nyakunkba kaptuk a lábunk és autókereskedéseket jártunk... Itt jön az én nagy bánatom... Sok-sok év után múlt év áprilisában teljesült az álmom és lett egy kis Peugeot-om (206-os) olyan, mint amire mindig is vágytam, meggybordó. Nem túl fiatal, nem túl öreg, csilli-villi kis ékszerdoboz. Imádom, mert ...imádom és kész. Négyen klasszul el is férünk benne. De... öten már nem. Ugyebár a két gyerekülés mellé nem fér egy nagy gyerek... Persze agyalás, hogy a pici úgyis hordozóban lesz egy darabig, és azt előre kötöm. De mi van, ha mindannyian menni akarunk? Tehát kinéztünk a neten két árban elfogadhatónak tűnő autót és hajrá. Aztán jól pofára estünk. Az egyik hihetetlen módon lelakott karcos volt, a vezető oldali ajtó lógott, tehát nem kellett gondolkodni, akarjuk-e. A másik tényleg gyönyörű, kicsit drágább, de nagyon jó állapotban. Két dolog volt ami miatt nemet mondtunk: a hirdetésben nem írták, mennyi km-t futott.... hát túl sokat.... és azt is kifelejtették, hogy a szélvédője törött. Ügyesen volt fényképezve, mert nem látszott. Hazafelé pedig megállapítottuk, hogy a miénk még így is többet ér, pedig öregebb is és kisebb is. Na mindegy, kirándulásnak jó volt. Ötleteket várok, hogy a több gyerekesek hogy oldják meg, ha menni akarnak valahova. Ill. milyen autóba fér két gyerekülés + mégegy gyerek?

2010. március 8., hétfő

Névnap


Boldog névnapot kívánok a két legdrágább Zoltánnak!! Köszönöm, hogy vagytok nekem!!

2010. március 6., szombat

Horoszkóp


Mikor még Zozi a pocakomban volt, kaptam egy mappát, -azthiszem az egyik kismamis újsághoz volt ajándék- a hátoldalán babahoroszkópok voltak. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi jön be belőle... A napokban nézegettem a "kincsesdobozom" (minden benne van ami Zozival való várandósságommal és születésével kapcsolatos) Ezt is megtaláltam. Hát nálunk úgy tűnik, nagyon is jó a jellemzés.
Tehát, Zozi oroszlán. Ezt írja:
Nem könnyű eset a kisoroszlán. Első hónapoktól kimutatja a vérmérsékletét. (Jaja ez nagyon bejött)
Dühkitörései hatásosak, de hamar elmúlnak. (pláne, ha nem veszünk róla tudomást, elárulom nem mindig sikerül...)
Ha a cumisüveg nem áll a rendelkezésére, azonnal tudtára adja a környezetének (Nálunk a cumisüveg a cicivel helyettesítendő...hát igen ha éhes nincs kegyelem enni/menni kell)
Igazi egyéniség, az oroszlán-bébire mondják, hogy van benne valami plussz. (az tuti, hogy nagyon sokan megcsodálják)
Mosolygós, szereti produkálni magát, s igyekszik másokat is jókedvre deríteni. (Az biztos, hogy a legmorcosabb emberek arcára is mosolyt csal sokszor. A legjobb sztori, amikor egy kétajtós szekrény méretű biztonsági őr állt le vele gügyögni)
Imádja ha a figyelem középpontjában lehet. (mindig ott van, hol is máshol lehetne...)