2013. január 24., csütörtök

Mai találóskérdés

Melyik fiú melyik?
Csínytevésben nagy az egyetértés :D Épp az elcsent telefonomon játszanak elbújva a konyhaasztal takarásában :)




2013. január 21., hétfő

Tudom, kicsit elhallgattam

Ha vicceskedni akarnék akkor azt írnám, azért, hogy szokjátok, mert úgyis biztosan ritkábban leszek gépközelben... De nem így van, hanem annyira nem történik semmi különös, semmi érdemleges... Erről a semmiről pedig nem könnyű írni.
Egyformák lettek a napok. Zozit reggel viszem oviba, utána Apácska hazaugrik még egy kávét megiszunk, majd rohan tovább. Mi átsétálunk Marcival Anyuhoz, hogy minél jobban hozzászokjon. Ha valami dolgom van akkor elintézem és megyek vissza érte. A délelőttöt általában ott töltjük. Furcsa nagyon, hogy Marcinak egyre kevesebbet van rám szüksége. Persze ennek így kell lenni. Ma például majdnem kilökdösött az ajtón, hogy menjek el, ő pedig marad :) Jó látni, hogy nincs olyan nagyon már hozzám ragadva, de közben vérzik is a szívem ezekért a  gondtalan, boldog időtlen napokért.

Tegnap kaptam Virágtól egy hozzászólást. Így hangzott: 

"Mit csinálsz az utolsó otthon töltendő heteden? Iktass be magadnak is valami szórakozást!!!!"

Hááát... elsősorban itthon vagyok. Már voltam fodrásznál..., túl vagyok a szokásos éves dokilátogatáson..., sőt egy nyár óta húzódó ügyet is jogi útra tereltem... 
Más pedig nem jut az eszembe :) Nem készülök bulizni... max, ha a héten még egy nap ki leszek lökdösve az ajtón akkor elmegyek a barátnőmhöz és iszunk egy kávét. Ja, és szombatra van betervezve egy kis felruházkodás :) 

Ma beszaladtam a munkahelyemre aláírogatni néhány dolgot. Így már biztos, hogy 29-én kedden kezdek, még pár napig lesz mellettem valaki aki segít visszarázódni, megtanulni az 5 év alatt elfelejtett dolgokat, illetve miután szinte minden változott segít az újdonságokban is. Febr. 6-án jönnek az ellenőreink és átadják az egész helyet tételesen az utolsó porcicáig..., onnantól már a magam ura leszek... (na jó, hó végére a havi-zárásra van rá esély, hogy visszakapjam a segítségem) 
ámen, így legyen :)

Mindeközben, míg én dolgozó anyukát játszom, az itthoni dolgok reményeim szerint csak annyit változnak, hogy Marci Anyunál lesz, Zozi ugyanúgy oviban, de Anyu megy érte, Zsuzsi pedig szintén hozzá megy suli után és ott tanul. Apácska pedig továbbra is látástól-mikulásig dolgozik. Végszóra mindkét kicsi extrém módon anyás lett, mintha éreznék a változást. Zozi azért könyörög, hogy én menjek érte az oviba, de ez teljességgel lehetetlen, mert a legkorábbi időpont amikor el tudok jönni, az  5 óra... Ha valami nem stimmel a zárásnál akkor később... Hát majd igyekszünk, hogy minden jó legyen :)

Hogy várom-e? ...hát kapásból azt tudom válaszolni, hogy nem!!! Az eszem tudja, hogy itt az idő továbblépni, de ez a pár hét híján 5 év megtette hatását. Nem hiányoznak az ügyfelek... nem vagyok már olyan pörgős... átértékelődött minden...  Persze tudom, hogy ha már dolgozom akkor ott is a maximumot akarom majd nyújtani, csak ez amolyan félek az ismeretlentől nyavajgás :D  

Hogy Nektek mit ígérhetek? Hááát igyekszem majd jönni amikor tudok. Tuti ritkábban, de nem akarom abbahagyni a blogolást. 




2013. január 10., csütörtök

Nem könnyű ez a hét...

Hétfőn mindenki ment a dolgára... Zsuzsi iskolába (neki most kezdődött 7-én)  Apácska dolgozni (eddig ő is szabin volt), Zozit vittem oviba (nála is eddig tartott a szünet)  Marci és én maradtunk itthon. 

A bajok az oviban kezdődtek... Zozi nem akart ott maradni... már régen sírt ennyire...(otthon sokkal jobb veled...) A szív szakad meg ilyenkor... 
Kedden-szerdán Zozi szépen bement a csoportba, de ma (csütörtökön) ismét sírt... hát majdnem én is... ismét jött a szokásos érvelés: 
-Csak otthon érzem jól magam, nagyon hiányozni fogsz...
-Nekem is hiányzol, de sietek érted. Uzsi után itt vagyok.
-De az nagyon soká van...
-Játszol kicsit, ebédeltek, pihensz és máris uzsonna van.
-De nélküled rossz kedvem van... Hiányzol ha nem vagy velem...
-.... (na itt akad el minden szavam... erre nem tudok már semmit mondani)
Persze tudom, hogy pár percig tart a rosszkedv, jókat játszik és jól érzi magát. Szeret is ott lenni. Csak így ilyen párbeszéd után otthagyni elég torokszorító... Ma kicsit kukucskáltam az ovi ablakán, ott ült az óvónéni ölében még... háttal voltak, így nem láttam sírt-e még... 

Marcikám pedig nem találta a helyét itthon, kereste a többieket. Nem értette, hogy miért csappant meg így a létszám. Haragudott rám... nem csak nem játszott velem, de nem is engedte azt sem, hogy ott legyek mellette... Jött-ment és nagyon tanácstalan volt... 
Persze megbékült később, sőt már le sem lehet vakarni rólam :) (nem könnyű így beépített szekrényeket selejtezni, pakolgatni) átjárunk szinte minden nap Anyuhoz is, hogy szokja az ottlétet... jó pár nap/hét kimaradt és gondolom valamennyire megviselte a kórházasdi is, bújik, senkivel nem akar szóba állni. Szerencsére néhány perc alatt felenged és megy játszani.
Aludni nagyon nehéz letenni ebéd után mostanában... Egyszerűen nem akar lefeküdni, mintha lemaradna valamiről. Szó szerint küzd az alvás ellen... eddig csak letettem, odaültem mellé és szépen elaludt. Most izeg-mozog, forgolódik, felkel, fejen áll, mutatja hogy feküdjek én is oda. Aztán nagy nehezen -úgy fél óra és 386 rászólás után- egy pillanat alatt elalszik. Akkor aztán két órát is alszik. Este szerencsére nincs gond, pedig attól jobban féltem... 
Ugyanis a karácsonyfa "kicsit" nagyobb lett, mint ahogy terveztük... (kicsit több, mint 2 méteres) sehova máshova nem tudtuk tenni, csak a mi szobánkba, Marci ágya helyére... így aztán az ő ágya össze lett csukva és nagyfiúvá nyilvánítottuk a fiatalurat, áttelepítettük a gyerekszobába éjszakára is. A délutáni alvások már régóta ott voltak, de éjszaka annyira sokszor ébred/t, -nem tudott Zozi aludni tőle (így egyszerűbb volt, és imádtam a szuszogását hallgatni) Igazán nem akarom elkiabálni, de aránylag könnyen odaszokott. Ugyan az első pár éjszaka nem sokat aludtunk, mert ha megriadt akkor fogalma sem volt, hogy hol van és borzasztóan sírt, de most már nagyon szépen alszik. Mondhatom, hogy jobban, mint Zozi, ő ugyanis 3-4 alkalommal átsétál hozzánk...
Szóval, remélem így marad a dolog. A karácsonyfánk még mindig feldíszítve áll, mert annyira imádják a kicsik :) nincs szívem lebontani... Tulajdonképpen annyira nem hullajtja a leveleit sem, így pár napig még kegyelmet kap... Bár Zozi azt mondta, hogy egy hónapig állnia kell a karácsonyfának :) 

Zsuzsi pedig úgy csinál, mint aki nagyon tanul ☺  Pénteken félévzárás... Bár nagy lendülettel és ígéretekkel kezdte a tanévet, de valahogy elfogyott a lelkesedés úgy kb a második héten... Így most volt mit javítani. Hát nagyon kíváncsi vagyok milyen hangulatban jön haza 18-án, akkor kapják meg a félévi értékelést. 




2013. január 9., szerda

2013. január 3., csütörtök

A nap híre

... vagy talán az egész hónap híre :)
Illetve még tegnap érkezett,  máris imádom az új humános csajszit, még 19 nap szabit számolt nekem a tavalyiból amit januárban ki is vehetek, így a munkakezdés dátuma január 29-re módosult :) (örömugra-bugra)

... Nem lehetne minden héten kicsit hosszabbítani? 

2013. január 2., szerda

Na mi is volt, mi is volt...

Most, hogy elkezdtük szerencsésen az új évet, tekintsünk vissza kicsit, mi volt 2012-ben.

Január:
-Névnapoztunk Marcival.
-Marcival megtettük első önálló sétáját, ami az óvodáig vezetett :)
-...és Zolikának a kedvenc kabala-malaca balesetet szenvedett (Marci leharapta az egyik lábát).

Február:
-Zozi ovis farsangján nagy sikert aratott az óra jelmezzel :)
-Zsuzsi 13 éves lett.

Március:
-A januárban titokban kicserélt malacot is baleset érte (de most Marci miszlikbe tépkedte) Így egy széttéphetetlennel próbáltuk pótolni, de sajnos nem lett akkora kedvenc.
-Apácska megfogta az év első csukáit.
-Az ébredező tavaszban hatalmas sétákat tettünk.
-...és ünnepeltük a fiúk névnapját.

Április:
-Felejthetetlen epizód a húsvéti ovis délután,
-a vasútmodell kiállítás,
-és jót mosolyogtunk Marci első találkozására az eperrel :)

Május:
-Amit könnyekig megható anyák napjával kezdtük,
-és színes gyermeknappal fejeztünk be
-Közben jókat derültünk Zozi aranyköpésein.

Június:
-Kirándultunk egy nagyot az ovival,
-szereztünk meglepetést az óvónéniknek pedagógusnap alkalmából,
-megünnepeltük az Apák napját,
-Találkoztunk régi barátokkal :)
-Kitört a nyári vakáció :)
-...és én is öregebb lettem egy évvel...

Július:
-A legnagyobb találmány a medence volt az erkélyen, így sikerült a forró napokat átvészelni.
-Zozi 4 éves lett :)
-A hónap utolsó napján, ami Zozi szülinapja is egyben könnyes búcsút vettünk a szoptatástól.

Augusztus:
-Nyaralással kezdtük, bár itthon romokban volt a lakás egy beázás miatt...
-Szöktünk Apácskával kettesben Egerszalókra.
-Ünnepeltük Zsuzsi névnapját,
-majd pár nap múlva Marci 2. szülinapját.
-Volt még egy rövid de nem túl jól sikerült nyaralásunk Sopronban, közben a festők szétverték a lakást...
-Viszont a hónap végére viszonylagos rend lett nálunk.

Szeptember:
-Költözött a blog :)
-Újra elkezdődött az óvoda és az iskola,
-ezzel együtt jöttek az első betegségek...

Október:
-Csodálatos meleg őszi napokon sokat sétáltunk a szabadban,
-találkoztunk kedves barátokkal
-sikerült végre nyélbe ütni egy blogbarátos találkozót is Szeriékkel:)

November:
Talán az egyik "legsötétebb" hónapunk volt...:
-Marci kruppos rohamával nyitottuk a hónapot,
-majd Zoli anyajegy műtétje miatt izgultunk.
-Közben az én hangulatomat tovább rontotta, hogy megbüntettek...
-Végül betette a kaput amikor kiderült Marcit műteni kell...
-Ami kicsit kizökkentette a családot az a Márton napi búcsú volt.

December:
-Megérkezett hozzánk a mikulás.
-Miután könnyesre nevettük magunkat Marci kuktáskodásán,
-azon pánikoltunk, hogy rendben menjen a műtét.
-Istennek hála minden tökéletesen alakult.
-A világvégével is hiába ijesztgettek,
-készülődtünk  a karácsonyra ami nem is maradt el, csak némileg átpakoltuk az ünnepi napokat.
-Majd évzárónak megünnepeltük az egy évvel idősebbé váló Apácskánkat :)

Kedvenc pillanataink képekben: