2014. június 24., kedd

Álmos vagyok...

Vihar volt éjjel. Zozi az első Marci a második dörgés után landolt az ágyunkban. Ami ugyan elég nagy -ha rendesen fekszünk benne kényelmesen elférünk... de nem ííígy!!!! :-D

2014. június 15., vasárnap

Zsuzsi is elballagott...

Csak nőnek, nőnek telik az idő 
... még előttem van a kép amikor először megláttam rácsos kiságyában aludt, szopta a bal hüvelykujját. Annyira baba volt még, csak egy csöpp kisember... 
Most pedig csak néztem 
-ahogy készülődik a ballagására, 
-ahogy az osztálytársaival vihorászik, 
-ahogy nagy komolysággal lépked a templom felé, 
-az ünnepség után pedig nevetve viháncolva röpíti a lufiját a felhők közé... 

Néha idegtépően értetlen gyerek, néha pedig meglepően komoly majdnem felnőtt. De ez így van jól. Így szeretjük. 

Tegnap az Ő napja volt, Őt ünnepeltük.








Szép nap volt. Az ünnepség után itthon folytattuk a "bulizást" Helyhiány és létszámra való tekintettel hidegtálak készültek -lásd a képen és szorozd kettővel, plusz saláták.
Persze nem csak komolyságokban bővelkedett ez a nap. Emlékezetes marad ahogy a két kicsi szórakoztatta a körülöttünk levő vendégeket.

Templomi szösszenetek: (református iskola)
Marci  (amikor megszólalt a templomban az orgona):
-Ez nem is zene!! (természetesen jó hangosan)

Zozi: (már jó ideje hallgattuk a lelkészi búcsúztatót) 
-Apa, ez olyan unalmas...

(Na biztosan néhány ember neveletlennek gondolja az előbbieket. Tény, hogy nem vagyunk templomjárók, mindenkinek fontos a saját hite, természetesen nekünk is.)

Apák napja van ma...

Drága Édesapám, köszönöm azt neked,
Hogy a Te kicsi fiad lehetek,
Nagyon jó, ha itt vagy és este nagyon várlak,
Hogy megölelj engem és Édesanyámat!
Kívánom, hogy legyél mindig boldog velünk,
Mert Mi Téged, Apa, nagyon szeretünk!
Boldog Apák Napját!

2014. június 11., szerda

Vírusok kontra fiúk

Ott tartottam, hogy Zozi kirándulása sem volt zökkenőmentes. 
Dél körül panaszkodni kezdett hogy fáj a feje. Háát elég melegnek éreztem... Naná hogy nem volt lázcsillapítónk. Ez ugye az előzmények tükrében nagy felelőtlenség, de Zozi még nem nyeli le a tablettát a szirup pedig nem szereti a meleget... Óvónéni adott egy fél Rubophent, de még apróra törve sem sikerült lenyelnie... így kénytelen volt a drágámnak a porrá zúzott kanál vízben feloldott förmedvényt lenyelnie... persze jól felkavarta a gyomrát de sikerült benntartani... hős volt teljes mértékben. 
Kis pihenés után teljesen felélénkült Zozi így a kirándulás további részében jókedvűen szórakozott. 
Hazaértünk, lemostuk az egész nap ránkrakódott port :-) 
Sietni kellett mert vártuk a mosógép szerelőt... mert soha jobbkor nem tud a mosógép sztrájkolni... 
Hazaért Apa is, megvacsoráztak, Zozi kapott szirupot mert megint lázasodott... 
Később a szerelő"bácsi" épp gyógyította a gépet amikor Zozi megszabadult mindentől ami a pocakjában volt... így ő is kúpot kapott... pedig szegénykém nagyon nem szereti... ez szépen levitte a lázát. Még elalvás előtt megcsodáltuk a vihart ami egy pillanat alatt kerekedett és aludni mentünk. 
Nyugis éjszaka volt, szépen aludtak láztalanul. Zozi hajnalban ébredt nagyon szomjasan. Talán túl gyorsan ivott, talán sokat is de megint mindent kihányt... most alszik... láztalan... már nem merek találgatni sem hogy ébred... 
...nekem pedig 999 dolgot kellene csinálnom egyszerre... naná hogy a felét nem tudom itthon elvégezni....
Szóval azt mondom, mint Szeri: követelem, hogy mondjanak le a vírusok!!! 
Azt pedig meg sem merem említeni, hogy ha a lappangási időt számolgatom akkor pont a ballagás napján is lesz még "áldozat"... duplán mondjon le...

Zozi utolsó ovis kirándulása

Hüpp-hüpp... a héten befejeződik Zozinak az óvoda. Mindenből számon tartja hogy ez az utolsó... így különösen értékes számára minden élmény... 
Így volt ez a kirándulással is. Nagyon várta már. 
Uticélunk Hetényegyháza Holdfény kúria. 
Reggel fél 8-kor volt a gyülekező az ovi udvarán. Érzékeny búcsút vettünk Marcitól aki ugyan megértette -hogy ez most Zozi napja- de érthető módon kissé morgolódva vette tudomásul hogy marad az oviban. 
Gyönyörü hely ahová mentünk. Nyugalom, csend... Hatalmas bekerített árnyas kert, gyerekbarát játszótér, lovak. 
A kicsik tízóraiztak, utána volt minden. Játszás mindenki amit szeretett volna, lóetetés, lovaglás.
Kaptunk ebédet is. Aztán megint játék és 3 óra körül indulás haza. 
Na persze nem is mi lennénk ha minden simán menne... folyt.köv.

Hosszú hétvégés... beteges...

Alig vártam már... 
Zsuzsi közelgő ballagása és az azt követő forgatag miatt kb. egy hétnyi tennivalót terveztem be. Aztán persze másképp lett...
Péntek este Marci a szokásosnál is bújósabb volt... és szinte észrevétlen szökött fel a láza... keze lába jéghideg de a buksija tűzforró volt. Elővettem a szirupot de ahogy megitta ki is hányta... hűtőfürdő... máskor imádja vizibolha, most torkaszakadtából sírt, hogy nem jó vegyél ki... akkor nincs más... kúp. Mindig használ... most csak nagyon sokára és csak ideig óráig volt hatása... 
Valahogy eltelt az éjszaka... Marci hol a saját-hol a mi ágyunkban, hol kézben szundikált... Szombaton reggel ügyelet. Szerencsére már van gyermekorvosi ügyelet is... Doktornéni kedvesen alaposan megvizsgálta, de szerencsére semmit nem talált valami vírust kapott be szegénykém. Vettünk lázcsillapítót még a patikában. Jól tettük. 
Szombaton kora délután volt aktuális a következő lázkúp (nem mertem kísérletezni a sziruppal) de még olvadás előtt megszabadult Marci tőle. Viszont éhes volt nagyon, így a sebtiben összedobott húsleves levéből megevett két tányérral. Láza is lement, ó de jó, túl vagyunk rajta. 
Korai volt az öröm, mert bár vasárnap láztalanul,  jókedvűen ébredt, dél körül újra kezdtük a mókát... 
Hétfőn viszont minden rendben volt. Kicsit ugyan gyenge volt a drágám, de jó volt a hangulata is, étvágya is töretlen így hétfő estére gyógyulttá nyilvánítottuk.

2014. június 7., szombat

Kölyökdumák...

Marci: (várom hogy végezzen a legkissebb helységben) 
-Na, kész vagy már?
-Nem! Akkor vagyok kész, ha szólok, hogy Anyaaa kész vagyok!! (Mindezt kioktató hangsúllyal)


Zozi: (hasalok az ágyon és babrálom a telefonom, Zozi mellém telepszik)
- Anya olyan simogatni való az arcod. (épp olvadozni kezdenék amikor így folytatja) 
-Akkor most ideadod a telefonod játszani???

2014. június 3., kedd

Zozi ballagása

Gyönyörű volt, megható, meg minden... 

Feldíszített óvoda várta Őket délután. Nagyon kitettek magukért az Óvónénik és a dajkanénik. Ösvényt készítettek nekik virágból, jelezve, hogy merre kell menni. 

Először az évzáró rész volt megtartva. Előadtak egy mesét. Nagyon ügyesen, összeszedetten. Látszik, már mennyire összeszoktak, mert figyeltek egymásra.
Ezután következett a ballagás része az ünnepségnek. Sok-sok elmorzsolt könnycseppet jelentett ez, mert annyira meghatóra sikeredett.
Így vonultak be.

Ezután mondtak verseket közösen, egyénileg, énekeltek, zenéltek, kör-játékoztak, de minden a búcsúzásról szólt. 
Csak néhány képet készítettem közben, mert inkább rájuk figyeltem, velük búcsúzkodtam.  Egyetlen dolgot vettem csak videóra, amikor Zozi búcsúzik az Óvónénitől és kapja a tarisznyát. Minden gyereket egyenként búcsúztatott Irénke néni és mindenkitől öleléssel köszönt el. Na itt tört el a mécses nálam... még mindig nem tudom csak könnybe lábadt szemmel végignézni. 

Tarisznyás ballagónk
Amikor vége lett a búcsúzkodásnak még tettek egy kört az udvaron és az ovi területén. Volt még egy kis zsúr is, ettek, ittak és elköszöntünk.
Még egy utolsó kép az ovi kapujában. (sajnos nem látszik, de a kaput is gyönyörű virágokkal díszítették fel)
Íme a tarisznya.
... és az útravaló... A cd-n fotók vannak amik az ovi programjain készültek. Nagyon nagy kincs...
Egy Pillangó, a csoportjuk jele, rajta a saját jelük.
A csokor. 
...és egy csoportkép.

Még mindig nehéz elhinni, hogy kész vége, már iskolás nagyfiúnak számít. 
...még csak most született... még csak most hoztuk haza hordozóban... még csak most lett ovis...
Megnőnek...

2014. június 1., vasárnap

A csend mindig gyanús...

Kedves Anyukák, leendő Anyukák! 

Tanuljátok meg, ha még nem tettétek, hogy a csend mindig gyanús...

Ma délutáni gyöngyszemünk:
Alaphelyzet: Apácska és Zsuzsi nincs itthon, Zozi mesét néz, jómagam pedig vasalok. Marci hol itt, hol ott, mikor kihez van kedve... Épp nem hozzám... csend van. túúúl nagy csend. néha nyammogás, motyogás, ezek Marci hangjai. Kilesek mit csinál... cseresznyét eszik... eddig oké, de hogyan??? Nem szereti csak akkor ha nincs benne a magja. Első gondolat...-tudom naívság, de szeretném magam is elhinni- óóó de ügyes, végre kiköpködi a magokat :-) 

A FRÁSZT!!!!!!! 
A játék szerszámos ládájából a T alakú (azt hiszem kerék)kulcs segítségével cseresznyét magoz... :-DDD 
Már minden mindegy alapon, mert úszik a cseresznyelében a konyha, az előszoba, az íróasztal és a gyereken nincs ragacs nélküli terület inkább megörökítettem. 
Mi a következtetés? ...én fiam :-) találékony... a jég hátán is megél :-)