2014. október 30., csütörtök

Viszlát október...!!!-Nem szerettelek...

Ami rossz jöhet, jött is...

-Marci beteg lett megint... egyik vasárnap ügyeletre vittem, mert annyira köhögött... gyógyszerre sem javult így két nap múlva megmutattam a doktornéninek...ismét asztmás-hörghurut... gyógyszer maszkon keresztül... még mindig nincs teljesen jól...

-Sok-sok munka... idegölő... kimerítő... Apácskánk is brutálfáradt...

-Elromlott autó... sokba került nagyon... nagyon-nagyon... napokon keresztül idegeskedés, hogy mi lesz... ráadásul nem is lett tökéletes... hát igen 13 éves... jó lenne lecserélni de ez a téma majd külön posztot érdemel...

-Zsuzsi kb kétnaponta "akasztott ki" időnként eléggé hisztis pics@ kategória. Tudom kamasz. Kapott egy szaktanári figyelmeztetést is... ezzel egy sikeresen elnyert pályázat ösztöndíja is valószínűleg elúszott... nem kicsit dühít a dolog...

-...és még a mosógép is sztrájkol... centrizésnél kopog... szárítani sem akar... a jól bevált szerelőnk telefonszáma megváltozott... nem érem el sehol... egy másik pedig csak holnap este tud jönni megnézni...

Ami viszont jó történt:

-A két gyerekszobában kicseréltettük az ablakokat.

-A héten itthon vagyok szabadságon :-) nem tudom az idejét sem mikor voltam itthon 3 gyerekkel... szokatlan, de jó.  Nagyon jóóó :-)

Hát jóval kevesebb a pozitív dolog, de ennyinek is tudunk  örülni.

2014. október 25., szombat

Bunker


Mostanában a fiúk olyan jó játékokat találnak ki. Szándékosan nem kapcsolom be a tv-t, a tablet épp töltődik... :-) Ők pedig nagy egyetértésben vagy épp civakodva lefektetik a szabályokat, de a lényeg, hogy JÁTSZANAK.
Ma épp bunkereset :-)

Imádtunk mi is gyerekként. ...és -valljuk be-  néha jó lenne felnőttként is elbújni egy rejtekhelyre...

2014. október 21., kedd

Nevessünk is...-Zoziduma

Bár év elején minden füzet bekerült az iskolába, Zozi reklamált, hogy környezetre vegyünk sima füzetet, mert az kell. Vettem.
-Mit írsz rá?
-Hát a neved és az osztályod.
-Jó. De azt is írd rá, hogy Környezet-lelkiismeret. :-D

2014. október 17., péntek

2014. október 13., hétfő

Marci őszi fája és sünije

Marci nem nagyon szereti/szerette az oviban a kézműves dolgokat. Nem lehetett rávenni pár hete, hogy elkészítse az esernyőt. Ragasztani kellett volna rá esőcseppeket. Ő nem... mereven elzárkózott... Bár az is az igazsághoz tartozik, hogy Marci undorodik a tubusos ragasztótól... nem tudja elviselni ahogy nyúlik. Megértem.

Épp ezért nagy áttörés volt amikor egy hete a faliújságon felfedeztem az őszi fát hulló levelekkel. Az is ragasztós feladat volt. Nem tudom hogy vette rá Mónika néni, de nagyon boldog voltam.

Most pedig egy sünit készítettek gyurmából. Édes volt ahogy büszkén mutatta :-) ...én pedig örülök nagyon, hogy végre végre azt látom, kezd óvodássá vállni az én csöpp fiam.

2014. október 12., vasárnap

A keresztrejtvény...

Az egyik üzletlánc reklámkiadványát lapozgatta Zozi ma délelőtt. Talált benne egy keresztrejtvényt.

Kérdezett, válaszoltunk... Ő pedig ügyesen beírogatta a szavakat.

Megszületett a megfejtés, amit naná, hogy be is küldtünk.

Ó, ha az a sorsolási bizottság tudná, hogy ezt a rejtvényt egy 6 éves fejtette meg...

2014. október 9., csütörtök

Szívtipró elsősöm :-)

-Anya egy hatodikos lányt ma olyan helyesnek láttam. Olyan széép... és amikor jöttünk el köszönt, hogy szia , és én is mondtam neki, hogy szia.
-Khm...öö... khm... egy hatodikos lány kicsit nagy szerintem hozzád...
-Tudom. De nem baj.

Hm... tegnap és ma reggel egy-egy szál virágot kellett keresni az út szélén az előtte ülő elsős kislánynak, Flórának.

2014. október 7., kedd

Az első Fogadó óra

Olyan jó, megint az "elsők" korák éljük :-D

Tegnap volt Zoziéknál az első fogadó óra.
Kíváncsi voltam, milyenek voltak tanítói oldalról az első hónap után a vélemények. Bár olyan gondolatokkal mentem oda, hogy atyaég másfél hete voltak a Tanító nénik családlátogatáson mit tudok én most kérdezni tőlük...
Pár szóban összefoglalták, hogy minden rendben van.
Megbeszéltük, hogy miután már csak hétfőnként viszem be Zozi cuccait másik napokon pedig önállóan megy be, ha van új üzenet a faliújságon akkor azt beírják az üzenőfüzetbe. Ez így szuper lesz :-)

Ráadásul azért sem mentem potyára, mert megérkeztek az első iskolás fényképek amit az első napokban készített egy fényképész néni. (na tessék mégegy első)
Háát... minden nagyképűség nélkül... szerintem ilyen minőséget nekem is sikerült volna összehoznom... Na de nézzük azt az oldalát, hogy azok a bizonyos első napok így is megörökítésre kerültek.

...és ráadásul Zozi olyan klassz kis büszke iskolás rajtuk :-)

2014. október 3., péntek

Nagyfiú...

... megnőtt...

Már napok óta egyedül akar bemenni az iskolába.
-Ne kísérj be, csak a teremajtóig.
-Búcsúzzunk el az öltözőnél.
-A bejáratig gyere Anya!
-Egyedül megyek az autótól.
-Majd átmegyek egyedül az úton.
-Úgy jó ha egyedül szállok ki?

Azért megengedte, hogy kinyissam az autó ajtaját, a hátára segítsem az iskolatáskát, jól megölelgessem. Meghatódva néztem utána.

Még visszakiáltott: -De nem vagy szomorú? -Nem Kincsem! Büszke vagyok rád. (de azért egy könnycsepp kikívánkozott)

Maholnap már el sem vihetem...

2014. október 2., csütörtök

Eltelt az első hónap...

Amennyire tartottam az évkezdéstől, annyira kellemes meglepetésként ért, hogy azt látom jól  vesszük az akadályokat.
Mindenki tudja a dolgát, mindenki teszi is. Aránylag zökkenőmentes volt a tanévkezdés.

Marci mindenki legnagyobb meglepetésére nagyon sokat fejlődött. Már nem az a kis összegömbölyödött kis süni. Nyitott szinte mindenki felé. Már mesél, van mondanivalója mindenkinek. Csak félve merem mondani -nehogy elkiabáljam- egyre kevesebb a reggeli sírás. Nagyrészt köszönhető ez a kedvenc óvónéninknek. Imádják egymást, és nagyon tudja mire van szüksége Marcinak. Első félévben szerencsére csak ő van velük, de januártól visszakapjuk a másik óvónénit is. Hátha addigra beleszokik az óvodába...
A reggeli sírás ellen egyébként nagyon jónak számít az is, hogy még pár perc ölelgetés van a folyosón, és Marci mondja meg, hogy mikor érzi magát késznek a búcsúzásra. Ez max.10 perc plusszt jelent, de így nem szomorkodik annyira.
Októberben indul Zeneovi és angol oktatás. Jelentkeztünk, megpróbáljuk.

Zozi imádja továbbra is az iskolát, nagyon sokat tanulnak nagyon gyorsan... Általában minden lecke kész van, ha valami nem olyan szép, mint ahogy megálmodtuk akkor kicsit gyakorlunk.  A gyakorlás nem kötelező, bármit csinálnak plusszban pirospont jár érte. De ha foglalkoztató füzetet visz megmutatni, azért is jár pirospont. Szuper :-)
Voltak a tanító nénik családlátogatáson, szinte csak dícsérték Zozit. Ügyes, gyorsan és szépen dolgozik, jelentkezik, okosan érvel. Csupa csupa jó. ...énpedig nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szépen sikerült belerázódni. Féltettem, mert senkit nem ismert minden ovistársa másik iskolába jár. De ez sem jelentett gondot, vannak barátok és van egy barátnő.... aki- Anya olyan szép a haja, és olyan szépen beszél :-)
Voltak már apróbb balesetek is... tulajdonképpen minden hétre jut valami... Zozi volt az első aki magára borította a padot... vannak kissebb nagyobb horzsolások, kék foltok... múlt héten pedig annyia szaladt a suliba, hogy megbotlott és a száját horzsolta le, belül pedig felhasadt csúnyán... hát folyt a vér rendesen....
A legbüszkébb talán tegnap voltam rá. Az úszás órát mesélte, hogy bele kellett ugrani a medence széléről a vízbe... ami neki állig ér, ráadásul nem hogy úszni nem tud, hanem egyenesen retteg a vízben. Szóval BELEUGROTT... háromszor is :-) legyőzte a félelmét. És ez annyira jó...

Zsuzsi is szokja... végre a negyedik hét végére megkapták az órarendjüket. Talán ez már végleges. Már csak kedden van nulladik órájuk, de ezen a napon még kilencedik óra is van... brutális... Mint ahogy a menza is... egyszerűen nincs rá lehetőség, hogy ebédeljenek. Van, létezik, de a 10perces szünetben képtelenség úgy ebédelni, hogy ne késsen óráról. 2 után pedig nincs ételkiadás... Így októbertől le is mondtuk, inkább visz szendvicset, este pedig úgyis főzök...
Az osztályuk elég vegyes... mint mindenütt, itt is vannak még nála is nagyobb szájúak, rendbontók. Voltak -és lesznek- emiatt büntetések. Csak reménykedem benne, hogy őt nem szippantja be ez a közeg. Szokatlan még neki ez a fajta tanulás... hogy itt nem írni hanem jegyzetelni kell. Bírkózik a latinnal is... de majd belejön.
Ügyesen hazajárnak Zozival, bár ez-az néha ott marad (sapka pohár kulacs), de a gyereket még nem felejtette ott :-D Ez a lényeg.

Szóval mi így. Soha rosszabb hónapot magunknak.