2012. szeptember 29., szombat

Okos(k)odunk...

Zozi tegnap megkérdezte milyen szám van a nulla előtt. Kapásból rávágtam, hogy mínusz egy. ...erre megkérdezte, hogy mit jelent a mínusz egy...
Na most hogy magyarázzam el egy alig 4 évesnek????

2012. szeptember 28., péntek

10 napos fotós kihívás... 3. nap.

3. nap- 1 kép valakiről akit szeretsz.

Na, itt könnyű dolgom volt :) Vagyis, hát mégsem, mert sok embert szeretek... de másképp szeretem a gyerekeimet, mint mondjuk a szüleimet vagy a barátaimat, és megint másképp Apácskát :) Meg aztán vannak napok amikor minden embert annyira szeretek hogy a keblemre ölelném az egész világot, de vannak napok amikor bezárkóznék egyedül egy szekrénybe és ki sem jönnék onnan soha többet... 

De ezt a képet választottam, ők a családom a mindenem, az életem. Ha nem lennének nagyon nagyon sivár lenne a világ. Ők azok akik színesebbé, boldogabbá teszik a napjaimat, akikért bármit odaadnék. Ámen... :)

2012. szeptember 27., csütörtök

10 napos fotós kihívás... 2 nap

...Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad...

...én szóltam... szóval -szerintem-normális képet nehezen sem találtam magamról... Ez a kép egy családi összeröffenésen készült...és Zoli ült az én ölembe :) Persze az egyik bátyám rögtön kapott a pillanaton, és fotózott.  (tudom nevezhetném a buta arcos kategóriába is :D )



Amit eredetileg hozni szerettem volna, az nagyon apró kép, telefonnal készült. Ez Zoli háttérképe :)





2012. szeptember 26., szerda

10 napos fotós kihívás...1 nap.

...Amikor először megláttam, akkor is tetszett már. De nem akartam... ááá, ez a manók blogja, mit keresek én itt... Aztán egyre több helyen láttam és tessék... csakazértis :D  Nem ígérem, hogy aztán most minden nap teljesítem a feladatot, de előbb utóbb majdcsak a végére érek :)
Tehát:

1. Nap - Faceboook profilképed
2. Nap - Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
3. Nap - Egy kép valakiről, akit szeretsz
4. Nap - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
5. Nap -Egy kép, ami boldoggá tesz
6 . Nap-Egy gyerekkori fotó rólad
7 . Nap-Egy képen, ami vicces fejet vágsz
8. Nap -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
9. Nap - Egy nyaralós képed
10. nap -Egy mai kép rólad



A facebook-on nincs fenn profilképem, mert igazából csak nagyon ritkán használom. Amit hoztam az az iwiw-en van (bár azt sem gyakran látogatom) Már -ha jól számolom- 5 éves a felvétel és tudom időszerű lenne lecserélni, de szeretem :) Aránylag vállalható kép :) Nagyon nehezen vagyok fotózható.
...és akkor a története: A háttér ellenére nem voltam sohasem Görögországban... Balatonfüreden készült :) brutális meleg volt és a nap kegyetlenül a szemembe sütött.
Akkor még egyedül voltam ezen a nyaraláson (Almádiban a céges üdülőben), bár már sejthető volt hogy nem sokáig leszek pár nélkül :) 




2012. szeptember 21., péntek

A következő napon...

A következő napon... ez Zozi szavajárása mostanában. Jelentése: majd, ezután, máskor...  Nagy előszeretettel alkalmazza amikor valami rossz fát tesz a tűzre: -Anya ezt felejtsd el, a következő napon majd nem csinálom...
Először vicces volt, de most már szinte minden napra akad valami "majd a következő napon"... 
Tegnap este aztán már nagyon dühös lettem, amikor a többedik kb 15. kérésre sem kezdett neki a vetkőzésnek... amikor rászóltam, akkor is jött a "következő napon majd szót fogadok, bocsánat anya" . Na ekkor lettem igazán pipa... és annyit mondtam, hogy akkor majd a következő napon -amikor szót fogad- lesz rá csak idő hogy esti mesét mondjak... megilletődött rendesen... Persze fürdés közben békét kötöttünk, megbeszéltük és ott is voltam mellette elalváskor ugyanúgy, mint máskor :) 

A mi napunk





2012. szeptember 17., hétfő

Marci...

...ismét beteg volt. Remélem valóban csak múltidő már...
Pénteken mentünk Zoziért az oviba, kicsit hamarabb értünk oda, így az udvaron játszottunk. Mászókázott, csúszdázott Marci. Imádta, én pedig élvezettel és nem kis büszkeséggel figyeltem milyen ügyesen mászik fel a csúszdára és milyen ügyesen csúszik onnan le :)  Na egy cseppet elhúzódott az ébredés a középsősöknél én pedig nem szoktam csak úgy berontani és kihozni Zozit, hanem most még van időm várakozom türelmesen. Marci viszont mindent végig tapogatott, öltöző folyosót, mosdókat, padokat... 
Na valószínűleg Marci itt nyalhatott be valami vírust... legalábbis más tippem nincs, mert nem voltunk sehol máshol... Éjjel ugyanis sírva ébredt... gondoltam ismét eldugulhatott az orra, bár már két napja rendben volt. Hát sajnos nem, tűzforró volt a kis teste. Nem mértem lázat, mert végül is tök mindegy, hogy 38,6 vagy 38,7-et mutat a hőmérő, hanem gyorsan adtam neki egy kúpot. Szépen gyorsan hatott is, fél óra múlva már aludt a kezemben nyugodtan, szinte majdnem láztalanul. Reggelre viszont ismét nagyon rosszul volt, csak sírt és egyszerűen nem tudtam megvigasztalni sem... ő pedig csak mondta-mondta a saját kis nyelvén a panaszait, de nem értettem belőle egy kukkot sem... (de jó lenne ilyenkor egy fordító gép) Összekészülődtünk, és a szakadó esőben irány az ügyelet... egy idős doktornéni volt, megvizsgálta, ő is vírus fertőzésre tippelt így semmi gyógyszert nem írt fel. Sok folyadék, lázcsillapítás. Egész nap hintázott a láza, amikor jobban volt akkor még egy kis levest is evett, de a déli alvás után megint csak rongybabaként feküdt a kezemben... Na ez a legborzasztóbb érzés...  Jött az este, lázasan aludt el, és még a kúp sem használt. Egész éjjel nagyon forró volt. Hajnalban adhattam ismét lázcsillapítót, na az akkor végre ismét használt, levitte a lázát és azóta kop-kop-kop láztalan. A kis szemein ugyan látszik még a bágyadtság és olyan ide-oda ledőlő, kézbebújós kismanó. De már van kedve kicsit rosszalkodni is :) Nem tudom mikor örültem ennyire annak, ha valami galibát csinált :) 

2012. szeptember 12., szerda

Marci és az orrszívás :)

Bár cseppet sem érek rá, de gyorsan megörökítem, mert kiszalad a gondolataim közül...

Totál bedugult reggelre Marci orra ismét. Mondtam neki, hogy ki kellene porszívózni, hogy kapjon levegőt. Erre a kis drágám vigyorogva felpattant, odarohant a szekrényhez, vette elő a porszívó csövét. Addig én hoztam az orrszívó alkatrészeit. Amíg a porszívót összeszereltem addig Marci csatlakoztatta az orrszívóval, bekapcsolta, odatelepedett az ölembe.... és elkezdett torkaszakadtából ordítani... :) Persze két pillanat alatt végeztünk, letettem, kikapcsolta a porszívót és hozta a Nasopaxot, hogy fújjak az orrába :) 
Tehát úgy gondolom ez a nagy sírás már csak magának a helyzetnek szól... 
Viszont hogy megtaláljam a rosszban a jót is... nagyon szépen kifújta ma már az orrát :) 

2012. szeptember 11., kedd

Nózi...

Szegény-szegény Marcifiú... állandóan piszkálom megint... és nem szereti...

Miután hozom-viszem magammal az oviba így természetesen mindent végigtapogat, mindent megvizsgál.  Ismét ismerkedik a többi gyerek bacijaival... Gondolom ennek a következménye, hogy szombat éjjel szinte 0 perc alatt benáthásodott. Este még úgy fektettem le, hogy semmi baja nem volt, de kb egy óra múlva hallottam, hogy bedugult az orrocskája. Azóta is szortyog, vagy nem kap levegőt. Így aztán csodafegyverek előkapva, ismét haragban van a porszívóval... orrsprével... Ennek megfelelően aludni sem tud, csak forgolódik egész éjjel és olyan hangokat ad ki hogy félelmetes hallgatni is. Néha igazi DarthVaderes néha meg Thomas gőzmozdonyos... Nem nagyon akarja bevenni a vitaminokat sem most, bár mást sem akar nagyon enni... de kitartó vagyok sikerül legalább néhány kedvencével evésre csábítani :)  Remélem gyorsan túl lesz rajta és nem fertőzi végig az egész családot...

2012. szeptember 7., péntek

Első hét az oviban...

Meglepetésemre nagyon szépen telt. (csak el ne kiabáljam, még nincs vége a napnak) Zozi ugyanis most, hogy középső csoportos lett ott alvós nagyfiú. Kicsit tartottam tőle, mert eddig ugyebár én altattam, fogtam a kezét ha kérte, de szinte mindig odaültem mellé elalvásig.Ez nekünk így volt jó. Már mondogattam neki egy ideje, hogy milyen jó lesz, ott lehet majd aludni -bocsánat pihenni- a kicsi ágyakon és uzsonna után megyek érte. Kicsit tartottam a reggelektől is, mert olyan hosszú volt ez a nyár, ismét olyan nagyon össze nőttünk... Ééés legnagyobb meglepetésemre hétfőn mosolyogva ment be a csoportba, leült a rajzolós asztalkához és intett, hogy szia anya, találkozunk uzsonna után. :) jaaj mennyivel kevesebb bőgés lett volna (részemről is), ha ezt tavaly is így csinálja...
3/4 1-kor tűkön ültem, hogy most mennék érte, ha nem aludna ott... 1-kor, hogy ugyan le tudták-e fektetni... ólom lábakon járt az idő, de végre elérte a mutató a fél 4-et és mehettem... Még uzsonnáztak amikor odaértem, Zozi felnézett, mosolygott egy nagyot és szólt, hogy mindenképpen várjam meg, de ő még befejezi az uzsonnázást :D Édes volt nagyon :) Megkérdeztem az óvó nénit, nagyon szépen elaludt, nem volt semmi gond, evett is szépen. Aztán kijött a drágám, öleltem-ölelt. Kérdeztem mi újság, mondta, hogy megette az összes bab levest, és képzeld anya csoda klassz pici ágyak vannak ám :) ...és csak mesélt, mesélt, lelőhetetlenül :) én meg csak mosolyogva hallgattam a csicsergését és nem akartam elhinni, hogy ilyen okos, ügyes nagy fiam van.
...és ez így ment a héten minden nap :) Ma reggel édes volt: -Anya siessünk már az indulással, hát vár rám az óvoda!  :)

Itthon pedig nagyon lassan telik az idő... Marci nem nagyon találja a helyét, keresi Zozit... Az első nap csak járkált fel-alá. Már kezdi érteni, hogy hazajön délután Zozi, kezdi feltalálni magát. Már engedi, hogy játsszak vele, sőt hozza a játékokat, kezdeményez is... Egy kicsit olyan volt, mintha büntetne érte, hogy kiürült a lakás és csak ketten vagyunk... De majd megszokja a kis drágám.

2012. szeptember 5., szerda

Kesze-kusza költözős...


Na, most jött el a pillanat, hogy kész, elég, felmondok, világgá megyek, költözöm...
Kérek mindenkit, akit cseppet is érdekel mi van velünk, kövessen...
Egyrészt az egyszerűség kedvéért a cím maradt, bár már nem annyira minik ezek a manók...
Majd próbálom átmásolgatni a régi bejegyzéseket oda is, de itt is megtartom őket.

2012. szeptember 4., kedd

Sopron...


Szóval Sopron...

Hááát enyhén szólva melléfogás volt a dolog... Nagyon sajnálom, mert iszonyú messze van, nagyon nagy reményekkel indultunk útnak, és nem éreztük jól magunkat egy cseppet sem... 

A szállást az Erzsébet-program nagycsaládos nyaralás címen pályáztuk és nyertük. (befizetett x összeghez kaptunk második x-nyit) 5 napot töltöttünk ott, de szívem szerint már a második nap estéjén hazajöttem volna...  
Egy régi villában volt a szállás, egy hatalmas szoba+fürdő. Nagyon negatívnak éreztem, hogy cseppet sem volt gyerekbarát a dolog... (pedig hát igazából pont nekik szólt volna az egész) Nem volt pl lehetőség még mosogatásra, ételmelegítésre sem... Marci tápszeréhez a vizet a biztonsági őr melegítette mikroban, mert mi nem mehettünk le a konyhára...  Az ellátás csupán reggelit tartalmazott, de ott a svédasztalos reggeli kimerült kétféle felvágottban (amiből az egyik romlott volt) vajban, lekvárban és valami piros és sárga színű szörpszerű dologban... Az elmúlt években megfordultunk néhány apartmanban, de ekkorát még nem csalódtam... Nem is a terülj-terülj asztalkám hiányzott (persze nem jött volna rosszul), hanem a lehetőség az étkezésre. Ugyanis nem volt még a közelben sem legalább egy étterem ami megfizethető. Így egy pékségben vettünk ilyen-olyan dolgokat és azt ettük. 

Voltunk a Fertő tónál fürödni is. Új strand, még szinte semmi sincs. Sajnos a partja eszméletlenül kavicsos, így csak cipőben érdemes megközelíteni. Zoli úszott egyet, nagyon iszaposnak találta így én nem is próbálkoztam... Viszont gyönyörű kavicsokat hoztunk haza :) 
Hajókáztunk is, ami nagyon remek volt. Most Marci is jobban szerette, mint a balatoni hajót. Nézegette a sirályokat, integetett minden vitorlásnak, aki elhaladt mellettünk. 

Két nap látogattunk el a szomszédokhoz, az egyik nap igazából bevásárló túra volt. A másik pedig olyan kirándulós, autózós. Körbejártuk a Fertő tavat szinte teljesen. Ettünk fagyit, ittunk kávét egy kikötőben :) Múlattuk az időt.  
Aztán volt még egy csalódós nap, amikor ki szerettük volna próbálni a város egyik strandját. Nagyon jókat lehetett olvasni róla. Már akkor gyanúsnak kellett volna lennie, amikor odaértünk és senki nem állt a parkolóban, de gondoltuk korán van... Kifizettük a belépők árát, és ledöbbenve vettük tudomásul, hogy az élményfürdő nem működik (elmúlt aug. 20), az uszoda részt épp felújítják, csupán 2, KETTŐ medencében van víz, egy úszó- és egy gyerekmedencében. Ez pont elég is lett volna, ha nem jéghideggel töltötték volna fel... Így felöltöztünk és eljöttünk... Dühített, hogy a pénztáros nem adott ezekről felvilágosítást... Sajnálom az árát nagyon... 
Viszont nagy megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy másnap péntek és haza lehet jönni...  

A hazaút cseppet hosszúra sikeredett, mert két autópályán is hosszú dugóba kerültünk, az M1-en egy baleset miatt, az M5 pedig le van zárva valami javítás volt... Szerencsére a gyerekek aludtak jó sokat útközben így egészen jól viselték, pedig az autó hőmérője 40 fokot mutatott... 6 órát utaztunk hazafele...

Hát nem mondom, hogy jó volt hazajönni a szétvert lakásba... Sehol nem volt helyünk, semmit nem találtunk, kipakolni nem igazán lehetett, így még egy hétig a bőröndökből öltöztünk... 

Na de talán véget ér ez a rémálom is, a lakás nagy része készen van már. Bár brutálisan sokba került, mert olyan hibákat is rejtett a tapéta a falon, amit nem láthattunk előre. ...és az sem volt tervben, hogy a wc mögötti területet gyakorlatilag újjá kellett építeni... DE 1-2 nap és készen lesz minden. Nagyjából már rend is van. ... éés hurrá-hurrá van már net is :D



Egerszalóki szökésünk kettesben :)


... háát unatkozni nem volt időnk... volt aztán minden...

Ugyebár volt az a szép naagy csőtörés, beázás. Szerencsére a biztosító kárszakértője gyorsan jött, így hamar sikerült nekilátni a nyomok eltüntetéséhez.

De ezek előtt várt ránk egy kettesben eltöltött hétvége Apácskával :) Egerszalókot vettük célba. Már nagyon régi vágyam volt, hallottam, -láttam képeket- a sódombjáról (ami nem is sóból hanem mészkőből van) Egy nagyon picit hasonlít a Törökországi Pamukkale mészkőmedencéire. Ez utóbbi meglátogatása szintén nagy vágyam, mondhatnám úgy is, hogy addig nem akarok meghalni amíg ezt nem látom... :)  Szóval találtunk egy nagyon helyes ici-pici panziót, kettőnknek szuper kis hely volt, de családdal sajnos nem férnénk el... Félpanziós volt az ellátás, szuper reggelivel, na minden volt, nem tudtam volna olyat mondani ami hiányzott az asztalról. Választhattunk, hogy a másik étkezés ebéd, vagy vacsora legyen. Mi az utóbbit választottuk, de így is 3 fogás volt mindkét este. Ráadásul nagyon jól is főztek :) ...és ami nagyon meglepő volt, roppant kedvező volt az ár is. Bármikor szívesen visszamennék ide.

Már az érkezés délutánján meglátogattuk a termálfürdőt. Na hát valami fantasztikus :) Sok-medence, piciknek, nagyoknak mindenféle élmény-izébizék. A víz is nagyon jó, nem is volt túl zsúfolt. Az ára viszont nagyon borsos. Zárás előtt van egy kedvezményes 2 órás jegy, mi olyankor mentünk. Így is mindent kipróbáltunk és nekünk elég volt. Mindent kipróbáltunk, még csúszdáztam is :D  Van ám róla videó is, de azt nem mutatom meg :D Ahogy nézegettem a képeket akkor jutott az eszembe, hogy számomra az egyik legnagyobb élmény a fürdőben a sodrófolyosó volt :)  Na ott tudtam a legjobban úszni :D

Másnap Szalajka-völgyet vettük célba. Még Zozi totyogós volt amikor utoljára voltunk. Most, hogy csak kettesben mentünk így megmásztuk a hegyet is... vagyis megnéztük az ősember barlangját... Meg is állapítottam, hogy hőőős vagyok :D Ugyanis az én Drágám kitalálta rögtön a felvezető út elején, hogy vágjunk le 1-2 kanyart és másszunk fel ezen a kis enyhe emelkedőn... na az csak úgy nézett ki, hogy enyhe :) az, hogy levegőt alig kaptam az egy dolog, de mire felértünk a barlanghoz addigra már úgy fújtattam, mint egy gőzmozdony... hiába no... kevés mozgás... alföld+lakótelep... Na de sikeresen megmásztuk, és vissza egészen a parkolóig sétáltunk. Persze nem hagytuk ki a pisztráng evést sem... még mindig fantasztikusan finomra sütik :) Délután pedig ismét a fürdő volt az úti cél. Sokat emlegettük a gyerekeket, hiányoztak is nagyon, de bevallom nagyon jó volt ismét ez a gyerekmentes hétvége.

A vasárnapi hazatérés után, nagyon gyors kipakolás-mosás-bepakolás következett, mert reggel indultunk Sopronba.  Sőt, hogy még fokozzam is, a konyhát-fürdőt-előszobát totál ki kellett üríteni, mert kedden jöttek a festők szétverni a lakást... (legalább az elején nem voltunk itthon...)

képek: